Egy jobb felső sarokba csavart szabadrúgásnál, egy pimaszul sarkazott gólnál, egy felszabadító rúgásnak szánt öngólnál is többet érhet egy érdekes adat. Gyors keresés a Google-on és megtudjuk, hogy mi a kedvenc étele Martin Feichtingernek, az osztrák második ligás Schwanenstadt csereközéppályásának, melyik észt bajnokin született minden idők balti nézőcsúcsa, mi jutott először Roberto Baggio eszébe az 1994-es világbajnokság döntőjében kihagyott tizenegyese után.
Mintha az internet kínálta bőséggel nem tudna mit kezdeni a 2006-os Vb-kalauz szerzőpárosa. (Igen, kell a kötőjel a könyv címében, nem úgy, ahogy a címlapon látható. A korrektorunk ugyanakkor boldogan fedezte fel, hogy egy ennél jóval cselesebb kifejezés – az UEFA-kupa-mérkőzés – jól szerepel a könyvben.) A sportújságírás még nem jutott túl a pozitivista korszakon, adjatok egy szilárd tényt, és kifordítom sarkaiból a világot.
A szerzők fogták azoknak a játékosoknak a listáját, akiknek esélyük volt kijutni a világbajnokságra, beütötték nevüket a Google-ba, és az információkat néha gondolkodás nélkül beleírták a könyvbe. Az életrajzok így nagyon egyenetlenre sikerültek; a 13-szoros koreai válogatott Cso Dzsedzsinre például másfél sort szántak, miközben 10-szeres válogatott társa, Bek Dzsihun nyolc sort kapott, még azt is megtudjuk, hogy lakásuktól húsz kilométerre lévő speciális általános iskolába járt.
A 2010-es könyvben – 1994 óta minden világbajnokságra kiadják a Kalauzt – érdemes lenne valami sorvezetőn gondolkodni. Írják oda az összes játékosnál, hogy otthonától hány kilométerre volt a suli, vagy hanyagolják ezt az információt. Érdemes lenne mindenkinél felidézni, mondjuk, a pályafutás legszebb pillanatát, legnagyobb kudarcát, játékának jellemzőit, de ezen gondolkozzon inkább a szerzőpáros.
A könyv gyors megjelenése miatt olyan játékosok maradtak ki, akiket Dénes Tamás és Rochy Zoltán nem válogatott volna be, a szövetségi kapitány viszont igen. Sven-Göran Eriksson például elkövette azt a merényletet, hogy a 17 éves csatárzseni Theo Walcott-ot (na jó, június 9. után majd meglátjuk, tényleg akkora zseni-e a srác) beválogatta, kihagyta viszont a könyvben szereplő Shaun Wright-Phillipset. Talán nem lenne olyan nagy baj, ha egy ilyen, a tévénézőket (és a sportriportereket) kiszolgáló könyv nem egy hónappal, hanem csak néhány nappal a világbajnokság nyitómeccse előtt jelenne meg, vagy a Nemzetközi Labdarúgó-szövetséggel kell megbeszélni, hogy a kapitányok május 15. helyett már április közepén hirdessenek keretet.
Dénes Tamás és Rochy Zoltán könyvét minden hibája ellenére ajánljuk a focit szeretőknek, én például kifejezetten sajnálnám, ha nem nyúltam volna le a szerkesztőségi példányt, mégiscsak van abban valami bizsergető, ha tudjuk, hogy az iráni Mehdi Vaezi csapatát a teheráni autógyár szponzorálja.
Dénes Tamás – Rochy Zoltán: Vb kalauz 2006. A XVIII. Labdarúgó világbajnokság könyve
Poligráf Kiadó, 2006
2222 Ft
