Valuch Tibor, az 56-os Intézet mukatársa olyan feladatra vállalkozott, amit mostanáig úgy kerülgettek a szociológusok és a történészek, mint macska a forró kását. Noha most is állandóan jelen van a Kádár-rendszer tárgyi és szellemi öröksége, az olyan apróságoktól kezdve, mint pl a Bambi, a Túró Rudi, az olyan komoly tételekig, mint a lakótelepek, vagy az elsorvadt falusi világ. A rossz ízű politikai nosztalgián, a személyes hangvételű emlékezésen és a retródivat önkényesen szemezgető nosztalgiáján túl mindazonáltal eddig nemigen történt erőfeszítés sem a társadalom, sem a történész-szakma részéről az 1989-cel lezáruló korszak átfogó értékelésére.

A Könyvfesztiválra megjelent Hétköznapi élet Kádár János korában azonban egyrészt hősiesen szembenéz a Kádár-kor valóságával és kevéssé dicsőséges pillanataival, másrészt kísérletet tesz arra, hogy a sokunk fejében egységesnek tűnő négy évtizedet szakaszokra, folyamatokra bontsa, és úgy ábrázolja a közelmúltat, mint a jelen konkrét előzményét. A képeskönyvként is igen élvezetesen lapozgatható könyv sorra veszi a mindennapi élet helyszíneit, a munkahelyet, az utcát, a privát és a tömegközlekedést, az otthont, azon belül is a konyhát, a fürdőszobát, tárgyalja az öltözködési szokásokat, a szórakozást a kultúrát, de még a hálószobák titkait is. A tárgyilagos, ismeretterjesztő stílusban megírt rövid szövegeket számos tárgyi emlék, jellegzetes korabeli grafika, reklám, utcakép, újságcikk, fotográfia teszi teljessé.

A könyv jó alkalmat ad arra, hogy ki-ki rendszerezze saját emlékeit, és tágabb kontextusba helyezhesse életének azt a részét, amit a legvidámabb barakkban töltött. Azoknak akik még nem éltek akkor, különösen izgalmas lehet az így összeálló korkép, mely, ha társadalmilag és történelmileg távolról sem kimerítő, vizuális és tárgykultúra tekintetében sokkal részletesebb, és valóságos kincsesbánya a retróra vadászó designereknek vagy laikus érdeklődőknek.