Keményít a Tankcsapda: átlátszatlan fekete tok, fekete lemez, aminek még a hasa (azaz nem a címkés fele, hanem a másik) is fekete, szóval itt nincs viccelés. A sajtóbemutatón elmondták, hogy nem terveztek black albumot, mármint olyan lemezt, mint a Metallica 1991-es cím nélkülije, amivel betörtek a mainstreambe; de hát mégis ilyesmire asszociál az ember, persze a Tankcsapdának mint a legnépszerűbb mai magyar rockzenekarnak nem kell betörnie sehová. (A lemez megjelenés után azonnal a MAHASZ-lista első helyén kezdett, hogy mást ne mondjunk.)

Be kell valljam a gyengeségemet, abszolút elfogult vagyok a Tankcsapdával, és ezt csak olyan rettentő közhelyekkel tudom alátámasztani, hogy tizenhét év után is teljesen hitelesek tudtak maradni, meg hogy mennyire jó szövegeket ír már a Lukács (mennyekbe - menjek be, hát nem?), aki úgy egyébként is mennyire szimpatikus csávó.

Viszont jó szövegek most is vannak, például "Unom a villamost, unom a buszokat, unom már, hogy mindenki baszogat", és talán egy-két szám kivételével az összes potenciális sláger, szóval nem most fogom revideálni a nézeteimet. Külön kedvencem az üvöltős-hörgős Mindenki, micsoda egy lemmyzmus!

27-én adja első stadionkoncertjét a zenekar a Kisstadionban, megpróbálunk majd beszámolni.

Tankcsapda: Mindenki vár valamit
CLS, 2006