Ottavio Cappellani a kortárs olasz maffiaregény Guy Ritchie-je. Ennek nem sok értelme van, de ha Ön úgy akar tenni, mintha olvasta volna a könyvet – ehhez csak a kilátásba helyezett szex lehet elég erős indok – akkor mondja ezt és formáljon taratinósan kifordított pisztolyt a mutató- és hüvelykujja segítségével. Ha gátlástalan, pumpáló mozdulatokat is tehet a kezével.
A könyv egyébként tökéletesen érthetetlen, viszont eléggé szórakoztató.
A hatáskeltés lényege, hogy állandóan új szereplők bukkannak fel, (kétszáz oldalon minimum két tucatnyi), akiknek ráadásul mind olasz nevük van, általában amerikai keresztnévvel, majd iziben valamilyen bűncselekmény elkövetésébe fognak.
Ennyiben áll is a Ritchie-s párhuzam. Pár szereplőt azért még mi is fejben tudtunk tartani, ők vagy húst sütögetnek, vagy Amerika és Szicília között ingáznak, vagy ismeretlen célból érthetetlen megbízásokat adnak másoknak, vagy nagynéha gyilkolnak egyet, de azt is meglehetősen humorosan.
A legjobb fej Tony, a hússütögető balfék, akiből egyszer azért kibukik a szicíliai vér. A címben feltett kérdésre amúgy a könyv elolvasása után sem vagyunk képesek válaszolni, arra pedig végképp nem vállalkoznánk, hogy akár csak nagy vonalakban, de elmeséljük a sztorit. Nem szemétségből, hanem mert egy mukkot sem értünk belőle. Nyári napozószékes olvasmánynak kiváló, el-elbóbiskolva, illetve folyamatos marihuánamámorban is prímán lehet olvasni, mert a legkevésbé sem baj, ha elfelejtettük az összes addigi szereplőt.
