Igaz, hogy a múlt század elején a Király utcában és a Nagykörúton költöztek be az írók, költők, publicisták a kávéházakba, de ezt a hagyományt Pesten egyáltalán nem sikerült feléleszteni – hála a vendéglátósok közönyének, vagy annak, hogy feltalálták a rádiót, és a Danubius cöccögésére egyszerűen nem jön az ihlet.
Szentendre mint a szabadgondolkodású művészek utolsó búvóhelye a nyolcvanas években, valóban formálhat némi jogot a Művészetek Fővárosa címre, ha egy kicsit nagyzolósan hangzik is. A programsorozat keretében megpróbálják feléleszteni az imént említett hagyományt, és egy egész derékalj írót kivezényelnek – lehetőleg sétahajóval – Szentendrére, beültetik őket egy-egy kávézó, kocsma kirakatába, és tollat adnak a kezükbe, hogy írjanak valami szépet Szentendréről. Miközben persze tömik őket étellel, itallal, ami csak beléjük fér. Ez amúgy a régi Király utcai recept. Egy író a kirakatban bármennyit is tud enni-inni, sokkal több hasznot hoz azzal, hogy odavonzza a sznobokat és kékharisnyákat.
Ma este fél 7-kor a Szentendrei Képtár Fő téri kamaratermében tartják meg a sorsolást, ahol kiderül, hogy a résztvevők mely helyi vendéglátó egységben kapnak kosztot-kvártélyt. A költők-írók a három nap alatt bármikor csatlakozhatnak a találkozóhoz, maguk dönthetik el, hogy mikor, hogyan és mennyit írnak, műfaji kötöttség nincs. Két kötelezettségük van: Szentendre és a vasárnap délután 6-órás időpont, amikorra el kell készülniük a műveknek, hogy a színészek felkészülhessenek a műsorra.
A résztvevők: Abody Rita, Babarczy Eszter, Balaskó Jenő, Bächer Iván, Bódis Kriszta, Deák László, Garaczi László, Gerlóczy Márton, Györe Balázs, Györei Zsolt, Hazai Attila, Hell István, Jolsvai András, Karafiáth Orsolya, Kántor Péter, Kelecsényi László, Kemeneczky Judit, Kukorelly Endre, Marno János, Mestyán Ádám, Petőcz András, Péterfy Gergely, Podmaniczky Szilárd, Rácz Péter, Rácz Zsuzsa, Solymosi Bálint, Szakonyi Károly, Szkárosi Endre, Térey János, Turczi István, Váradi Péter, Varga Imre, Zeke Gyula.
