Madafaka minden nap meglep minket egy kis beszámolóval előző szigetes napjáról, roppant örömöt okozva ezzel. Mai epizódunkban megjelenik maga Jézus, bizonytalanná válnak a nemi identitások, felbukkan sok hülye francia és egy idegen szó.

Olyan fél 5 magasságában értem haza, 8-kor telefon, 10-kor találkozó és irány Csepel. 14:30-ig fúrunk, vágunk, csavarunk, mint állat. Lassan az egész termet lefedi a szőnyegpadló, de már most is érződik, hogy csak a lábdobban van visszhang. Eszek egy hamburgert a Borároson, összeszedem a fúrófejeket, leadom a portán, és máris a Szigeten vagyok. 18 óra múlt pár perccel. Irány a Pesti Est színpad és a Yellow Spots. Az egyik csapos nagyon szenved. Nem érti, mi ez a szar, és hogy ki az a hülye, aki direkt erre jön. Félidőben átmegyek a Zúzdába belenézni a Skafunderzbe. Jó nagy tömeg, egy befejezetlen ház, egyenetlen talaj. Nem is hiszem el, hogy ez a Szigeten van. Itt is maradok Tizenhétre. Lucának (Spots szaxofon) nagy sikere van a fotósok körében tökéletes sminkjének köszönhetően. Kapok egy Press-es karszalagot, ami feljogosít erre-arra. Ki is próbálom, és elmegyek a Magyar Televízióhoz pisálni.

Tizenhét után Boogie Mamma, majd Jovanotti. Istenemre mondom, hogy ez eszméletlenül jó volt. Bánom, hogy a múltkorit Komár László csapnivalóan szar playbackje miatt kénytelen voltam kihagyni. Dehát nekem egészen addig ő volt az ISTEN. Jovanotti után meg valami drum & bass őrületbe csapott át a Nagyszínpad előtti tánctér. Nem is értettem, hogy hogy lehet ez. Azt hittem, ilyenkor már kuss van. Idővel átkeveredek a Wan2-hoz, ahol Jazzékiel megy. Beugrott, hogy ők nem tetszettek EFOTT-on. De most... Most ők is. Egyre inkább hajlok afelé, hogy igazából az EFOTT volt szar. Táncoltam is sokat, meg bent jobb is volt az idő, mint kint. Azt hiszem, történt itt valami, bár már-már alva táncoltam, és csak reménykedem, hogy csak álmodtam az egészet, és nem hittem azt arról a fickóról, hogy lány, aki utána mosolygott rám. Úgy éreztem magam, mint Jim Carrey az Ace Venturában. Ki is mentem. Fáztam. Elballagtam a Nagyszínpad fele, hogy mi van ott. A Bahnhof-sátorban jóformán csak férfiak vannak, a Táncdalfesztiválnál meg lézengő tömeg. Egyébként a Wan2-nál is jó hülye volt az ivararány. Itt leültem, és megvártam a zárást. Jön a biztonsági. Nyújtom a kezem, hogy segítsen felállni. De ő Jézusnak hiszi magát és azt mondja: "Kelj fel!" Lehet, hogy tényleg Ő volt az, mert felálltam, és elmentem. Közben azért zsörtölődtem, hogy igazán segíthetett volna.

Találkozok két gyerekkel. Utánaszólunk valami lánynak, hogy "ribanc", és egy fickó fordul vissza rá. Mondom én, hogy hülye hely ez. Már nem is hibáztatom magam annyira a történtekért. A sors fintora volt ez. Ja! A telefonom nem bírom bekapcsolni, mert eljátszottam az összes pinkódbeviteli lehetősegem. Ez azért poén, mert első nap megbeszéltem egy csajjal, hogy felhívom, és találkozunk Jovanottin. De már beugrott a kombináció. Megyek a Világzenei Nagyszínpad felé. Megpróbálok megmenteni két lányt egy részeg srác molesztálásától, de bénák, úgyhogy hagyom is őket a fenébe. a Civil szigeten, egy fehér tigrissapkás fiatalember olt két lányt. Állítása szerint ő szociális munkás, a neve pedig Bazmeg. Így is köszönök el tőle: "Hát akkor szevasz, Bazmeg!" Azt mondta, több ilyen tigrissapkás ember is van, de én ezt nem hiszem el, bár a lányok állítása szerint volt valami csokiember is, akiről le lehetett nyalni a cuccost. De örülök, hogy nekem ez is kimaradt.

Csak odaérek a Világzeneihez. Már virrad. Két társaság tobzódik az asztalon, közöttük hatalmas tömeg. Egymásnak ordibálnak, mint valami futballmeccsen. Csak épp mindkét csapat ugyanazt skandálja. Nem is értem. Mint megtudom franciák, és a rigmus nem más, mint "Mi vagyunk a hangosabbak." Ezek hülyék. Vissza is megyek a Wan2-hoz. Útközben eszek egy kis krumplit (szerintem a só olyan, mint ami az utakra való), meg két szójafasírtot. Utóbbinál az asztalnál ülő fószer közli velem, hogy filigrán vagyok, de mikor megkérdem, hogy az mi, csak annyit felel, viszlát. Wan2-nál már nagyon nincs senki. Cselsziékkel elmegyünk hát hot dogot enni, majd haza. Hévvel. Határozott léptekkel haladtam át az ellenőrök között. Eddig én vezetek. A metrón volt egy indokolatlan bealvásom, úgyhogy tettem egy potyakört.