Úgy tűnik, hogy Madafaka, akit ugye Önöknek már nem kell bemutatnunk, fél életét fesztiválokon tölti, ezúttal rajtaütésszerűen - jó, elég lassú rajtaütés volt, tekintve a vonatutat, amit áramkimaradás és kínzó mozdonyhiány nehezített -, szóval ezúttal Zamárdiban, az EFOTT-on bukkant föl váratlanul, és innen küldött beszámolót. Bónusz verssel.

A Hegyaljai hepajjal ellentétben ez valóban spontán jött. Olyannyira, hogy egykor (már nem úgy értem, hogy egykoron, hanem hogy egy órakor) még úgy állt a dolog, hogy le se jövök, tekintettel az előző napi kimerítő Robbie Williams-koncertre, ami nagyszerű volt, csak sajnálatos módon a Milennium után távoznom kellett, mert zavarta a szervezőséget, hogy a Stadionnál (az új kupoláról beszélek), még hallható a zene.

Emiatt le is dőltem kicsit aludni, majd megcéloztam a 15:15-ös vonatot, ám nagy megrökönyödéssel tapasztaltam a Déliben, hogy ilyen nincs is, és amivel le tudok jönni, az 5 perc múlva indul, szóval futás a vonatra, melyről át kell majd szállnom Székesfehérvárnál. Fél óra múlva még Pesten voltunk, mikor jött a kaller, aki útbaigazított, hogy a vonat óra ötre benn lesz Fehérváron, és az én vonatom onnan huszonötkor indul tovább. Nem hittem neki. Jól tettem. 16:40-re érkeztem meg Fehérvárra, ahol áramkimaradás fogadott, így az informátor föl-alá rohangálva mondta el az utasoknak, hogy ki merre meddig. Az enyém 17:05-kor indul. Veszek egy sört, mielőtt felmelegszik (merthogy nem megy a hűtés ugye). Fölszállok a vonatra, megismerkedek Botival, majd a vonat csak nem indul. Megtudjuk, hogy mozdonyra várunk, ami kábé 50 perc múlva jön meg, úgyhogy én el még három sörért. Az útra csatlakozik hozzánk még egy srác, de ő Széplaknál kiszáll. Addig megy az anekdotázás izomból. A helyszínen Botival kifizettetem a hetijegyem, merthogy nincs nálam elég kess, majd bent rögtön vissza is adom neki, egy automata segítségével. Hálóhelyemet kapcsolataim révén a Honvédségi Sátorban lokalizálom. Tábori ágyon alvás rulez.

Nézzük a helyet. Egyáltalán nem tetszik. A Balatonon kívül semmi jó nincs az EFOTT-ban. Nagy. Semmit nem talál meg az ember. Állandóan falakba ütközöm, ami konkrét kerítést takar. Kevés a WC. Ez már elsőre szembeötlött. Egyébként ugyanaz van itt is, mint Hegyalján. Ugyanazok a sátrak, ugyanaz a ToIFOR. Úgyhogy most elő is hozakodnék a farbával. Mi az isten az a DeWALT? És még inkább... Mi vitte rá, hogy beszálljon a fesztiválbizniszbe? Egyébként a DeWalt-színpadnál tribute bandák vannak. Amit tegnap láttam, az feltételezhetően a Tower Of Power volt (ez ilyen funky cuccos, a linkgyűjtés alatt tűnik fel, hogy ilyen zenekar amúgy is van, szóval ez is tribute), valamint egy Sting tribute zenekar. Azt kell róluk tudni, hogy az előbbiben a Belmondo szintise, az utóbbiban meg ugyanennek a basszusgitárosa játszik. Anima előtt találkoztam Tamásékkal a Malackából, amire csak azért nem mentünk be, mert iszonytató tömeg volt. Yonderboit ellenben megnéztem, de eléggé unalmasnak találtam, úgyhogy elkezdtem mászkálni. Így jutottam el a Nagyszínpadhoz, ahol már javában tolta a Hooligans. Egyetértek a Motörheaddel. Tényleg nem nagy szám. Végignéztem az embereken, és az arcomról lerítt a lenézés. Valahol jól esett, de annyira nem, hogy tovább kínozzam magam a tapsoló, csápoló, ördögvillát mutató tömegen, úgyhogy inkább elmentem a Globe-hoz, ahol épp végzett az Animal Cannibals, akikből ennélfogva semmit nem láttam. Ezután valami Dandy volt ígérve. De nem vártam ki, mert nagyon elhúzódni látszott a produkció. Itt kérdezném meg, hogy egy Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozóján miért nincs meg a bizalom a hely tulajában, hogy mindenki elmúlt 18? Ezután mentem aludni.

Ami szembeötlő különbség Hegyalja és ezen feszt között, hogy itt az Amőbán kívül van külön internetsátor is, amit épp most használok. Csak ez le van korlátozva, így nem tudom átírni a kezdőlapot http://koc.uw.hu-ra. Viszont ezen gépeket elsősorban diákigazolvánnyal lehet csak használni, de akinek az nincs, az kap egy ilyen kis fehér lapot, ami egyébként pont olyan, mint az. Csak le kell adni egy zálogot érte. Az én zálogom pediglen a híres olasz napszemüveg volt. Vettem egyébként egy ugyanolyan bicskát, mint amit Hegyalján elvettek, de rutinosan ide már nem hoztam magammal. Tudtad-e, hogy azon szórakozóhelyeken, ahol nem kell fizetni, oda be lehet kést is vinni? Lehet, ebből a beszámolóból úgy tűnik, mintha az első napom után csalódtam volna a helyben, pedig nem. Bevallom, számítottam rá.

Levezetésképp néhány információmorzsa az árakról: a sör olcsóbb, mint Hegyalján volt, viszont az ásványvíz drágább. Ebből is látszik, hogy az értelmiségi rétegben sokkal több az ekis.

FONTOS!

Elfogyott az istencsászár vászon hetijegy, így már rajtam is csupán a nulladik napi karszalag virít. Szóval:

ha valaki csupán arra jött,
mert úgy vélte,
nincs elég pénze,
hát nosza rajta,
jöjjön újra,
a kapu számára tárva nyitva,
már ha megvan a karszalagja...