Való igaz, hogy a koktélok leginkább Amerikából származnak, ezért egy sima koktél-recept gyűjteményt nyugodt szívvel le lehet fordítani amerikaiból, maximum a kísérletezgető kedvű mixernek meggyűlik a baja némelyik egzotikusabb hozzávaló beszerzésével. De, hogy ha egy olyan koktélkalauzt választunk, melyhez a puszta recepteken túl több száz oldalnyi életmód- és parti-tanácsadó, poénparádé, és más jófejkedés tartozik, á la Hugh Hefner, akkor bizony már nem árt az óvatosság. Végül is maga a magyar Playboy magazin sem az amerikai Playboy fordítása, hanem egy magyar szerkesztőbizottság által összeállított magyar újság – nem mintha ez segítene rajta. A Playboy Koktélkalauzt azonban, ahelyett, hogy a magyar Playboy szerkesztőségét hívták volna segítségül, simán lefordították, így a könyv buta maradt, az olvasó meg folyton úgy érzi, hogy amerikainak nézik.

Ki gondolta volna például, hogy a futballban az a legjobb dolog, hogy együtt indul a szeptemberi osztrigaszezonnal? A legénybúcsúról azt írja, hogy inkább egy hotelszobában tartsuk, nehogy a saját albérletünkben törjön darabokra a padlón a sült Alaska (aki ezt megfejti, azt meghívom egy Blueberry Rum Fizzre), illetve nehogy belefolyjon a Martini a versenyzongorába (albérletben? Jó, ez lehet, hogy poén), és ne dobják a pezsgőspoharat a kandallóba (csak elhagyott a humorérézékem). Majd hosszan értekezik a legideálisabb helyszínről, a férfiklubról, melyből hazánkban tudomásom szerint egy sincs.

Azt is javasolja, hogy „ha olyan partit rendezünk, amelyen a vendégek csak sört fogyasztanak – például piknik, barbecue- vagy grillparti esetén -, átlagosan 3 üveg sörrel számolhatunk fejenként.” Nem tudom, ez hogy jött ki Thomas Mariónak – de végül is, ha elfogy még mindig le lehet menni az éjjel-nappaliba. Azt akkor már nem is részletezem, hogy minden ár dollárban van megadva. Meg azt sem, hogy sokat panaszkodik az újmódi metrikus mértékegységekre, és egy egész fejezeten át tanítgatja, hogyan lesz a kvartból meg a pintből liter és deci. Mondhatom nagyon hasznos.

Aztán mondjuk örülhetnénk, hogy nem csak a koktél nevű, csajoknak való édes löttyökről ír, hanem kitér a borokra is, mint Amerikában igencsak divatos italra, amihez ma már az amik állítólag jobban értenek, mint a franciák. És jól is csinálják: ott vannak például a Widmer borospincék, a Dr. Konstantin Frank féle Vinifera borospincék, vagy a Bully Hill-i Fingers tavaknál található Keuka tó környéki borok – köszönjük szépen, majd figyelünk az ABC-ben, és mindenképp megkóstoljuk őket. Viszont a nálunk oly bőségben előforduló magyar borokat semmilyen alkalomhoz nem ajánlja, nem is hallott róluk. Illetve, bocsánat most látom ezt a figyelemreméltó koktélt:

Tokay Flip
7,5 cl tokaji aszú
1 kis tojás
1 bárkanál cukor

A tokajit, a cukrot és a tojást jéggel jól összerázzuk. Az italt lehűtött delmonico pohárba szűrjük, majd meghintjük szerecsendióval. Egy újabb forradalomhoz vezetne, ha azt javasolnák a magyaroknak, hogy a csodálatos tokaji borból készítsenek flipet. Tulajdonképpen a borból édes boldogság válik így.

A helyes válaszlépés nem forradalom, hanem hadüzenet.

Playboy Koktélkalauz
Fordította: Egerszalóki Tímea
Alexandra Kiadó, Pécs, 2006
3699 Ft