Friss a Szigetről

Videók a Szigetről

Uj "kabirbedi" Péter programajánlója

Program

Helyszín és időpont szerint



Keresés a fellépők között


A Csáp Géza az Index könyv-, zene- és ilyesmi blogja.

A Csáp Géza az Index könyv-,
zene- és ilyesmi blogja.

Kulcsszavak

afrika (5) ajánló (67) barcs (5) beleolvastunk (26) beszámoló (63) brit (28) demotop10 (11) demóverseny (41) esemény (28) fesztivál (15) fotó (5) francia (6) hiphop (4) hír (10) hülyeség (8) interjú (11) irodalom (39) ismeretterjesztő (5) japán (5) karácsony (8) képregény (8) koncert (80) könyv (154) könyvhét (4) könyvtop (6) krimi (4) lemez (5) link (12) magyar (88) metál (28) német (7) net (12) novella (7) orosz (5) pop (15) punk (8) rádió (4) regény (28) reggae (6) rock (40) sci-fi (10) ska (12) sziget (114) szigetvideó (9) tökéletes (9) történelem (24) újrakiadás (4) usa (51) üzlet (7) válogatás (10) vers (6) videó (15) zene (276)

Friss comment:com

Friss topikok

A szöcske és a manager

2006.11.30. 15:27 vd

Erzsiék hosszú utat tettek meg az elmúlt tíz év alatt, és az etnós vonaltól a jazzen keresztül most eljutottak valami furcsa funk-szerű dologig, persze anélkül, hogy pont a jazztől és az etnótól eltávolodtak volna. Számomra az benne a legmeglepőbb, hogy nincs a zenének erőltetett keverék vagy utánzás szaga. A legtöbb ilyen jellegű kezdeményezés úgy indul, hogy valaki lát külföldön egy zenekart, amelyik mondjuk keveri a polkát a hiphoppal, és ezen fellelkesülve itthon is meg akarja csinálni ugyanezt. Ezek a próbálkozások általában szerencsétlenül sikerülnek, mert a recept alapját képező ötleten kívül a zenei mélységet már nem mindig sikerül lenyúlni. Erzsi zenekara viszont érezhetően uralja, és képes használni a különböző elemeket, amik így nagyon is egyéni és koherens kotyvalékot alkotnak.

Mondhatni, sehol egy oda nem illő alkatrész, pont annyi a hangszeres bonyolítás, hogy még ne legyünk rosszul, a népzenei elemeknek nincsen lilahagyma íze, és a breakbeat-alapok is épphogy nem csapnak át fekázós klisékbe. Persze jó a recept: Kiss Erzsi, a külföldiül halandzsázó énekesnő zseniálisan bánik hangjával, és komoly színpadi jelenség is, a köré gyűlt zenészek pedig egytől egyig profik. Ami viszont tényleg lenyűgöz, az az ügyes mértéktartás, amivel a lemez készült. Mindenki tudja, hogy hol a helye, és a zenei káosz okosan van adagolva.

Az egyetlen dolog, amire beszólnék, az a borító. Nem is az ötlettelen szöcskefotóra, és nem is az igénytelen tipóra, hanem leginkább erre a nagy szürke felületre, ami általános iskolai rajzórák félfamentes rémálmait juttatja eszembe. Szürke borítóval még minimáltechnót is nehéz eladni, de ez a régi vágású, bahiás hozzáállás egyszerűen lehúzó, és érdektelenné teszi a lemezt.

Hozzá kell azért tenni, hogy Kiss Erzsiék zenéje eléggé furcsa, karakterében egy kicsit talán emlékeztet Róisin Murphy szólólemezére, vagyis akinek az már kattant, az ezen tuti kiborul, ezért ne rohanjon mindenki azonnal a boltba megvenni a szüleinek! Egy jóvágású középmanagert például simán zavarba lehetne hozni egy Kiss Erzsi lemezzel, le is kajálná egyből a nyakkendőjét. Aki viszont élőben is szeretne belekóstolni az énekesnő lelki világába, az menjen el szombat este az új West Balkánba a Bioton fesztiválra, ahol fellép a Kiss Erzsivel kiegészült Erik Sumo Band, de lesz még Lefties Soul Connection néven holland funk is.

1 komment

Címkék: zene ajánló dzsessz

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tutajos 2006.11.30. 15:41:20

Én bírom, de hangulat kell hozzá. Specko Jednó szintúgy.