A haragos napsütésben csattognak a pavilonok ponyvái, mindenhol készenlétben a műanyagfólia eső esetére. A hegedűs cigányt egy fiatalos tubaegyüttes váltja, de ők sem tudják elnyomni Helyei László olajozott baritonját, melyen egy új antológiából, magyar írók 56-tal kapcsolatos novelláiból olvas fel. Mindenfele bajuszos, kalapos urak, nagy részük dedikál, de van az a réteg is, amelyik szóval tartja a dedikálót, amíg a dedikáltatók meg nem érkeznek. Ők általában az íróhoz életkorban és stílusban hasonló figurák.

Így szombat délután ez itt már inkább dedikálófesztiválnak tűnik, ez az olvasók és a kiadó kedvenc közös programja, abban már nem vagyok annyira biztos, hogy a szerzők is szeretik-e. A rengeteg soha nem hallott nevű, réteg-irodalmi, ezoterikus stb. dedikálón kívül ott vannak a komoly költők, a friss csillagok, persze annyian sehol sem állnak, mint a Debreczeni József—Gyurcsány Ferenc-asztal előtt, amiben a legviccesebb az, hogy GyF dedikálja DJ könyvét, ami róla szól, az igaz, de a dedikálás jogát eddig kifejezetten a szerzőnek tartották fenn, ezt a mai dedikálási lázat azonban nem lehet megállítani: a főhös is dedikálhat. Most pedig rohanni kell a PIM-be, az erdélyi Látó című folyóirat amerikai számának bemutatójára.