Ha nem menne a lejátszó, akkor itt van Quicktime formátumban.

Van abban valami bizsergetően életigenlő, amikor három-öt fiatalember mosolyogva ugrándozik, folyik róluk az acetonos izzadság, és a zenetévékből jól ismert pózokba feszülve tépik a gitárt. Főleg, ha az énekes olyan tündéri, diákfiús kis vadóc, mint a KOC frontembere. Hmm, ha a járókeretem alá szoríthatnám egyszer a backstage-ben! Vinnyogna a kis pudli, mint Frenreisz Károly a hidraulikus prés alatt! No mindegy, ez a hajó talán már elment, Madafaka Béla – merthogy így hívják a szexmanót - a jelek szerint a punkéneklés könnyed, matrózos vonulatát képviseli, ami nagy karrierre jogosítja fel buzibárokban, előttem azonban nemigen áll meg. Nekem Wattie kell, ha már.

Ami a zenét illeti, ha a KOC tagjai jókedvüket képesek lesznek a magánszféra keretei között tartani, akkor tartalmas, hosszú életük lesz, ha viszont a nagyközönséget tartósan sokkolni próbálják ezzel a középtempós nyammogással, rájuk eresztem a mopszlimat, Sztevanovity Dusánt. Tényleg, mit képzelnek ezek a pubifiúk, hogy rendesen belevágnak egy számba, aztán pár taktus, és jobban visszavesznek, mint Tarlós „Ötcombú Asszony” István a Village People-koncerten? Pedig a szöveggel még nem is lenne baj, főleg, hogy az egész hülyeséget rögtön elfelejtettem, kivéve azt, hogy Minden szúnyog paraszt / Minden szúnyogot ütni kell. Na, ez már jó, ha a pubifiúk parasztabbra vennék a figurát, rögtön elkapna engem is a kupakolhatnék. Így marad a mopszli meg a szalonnabőr, no meg 2,5 pont az ötből. 

Mikor/hol alakultatok és miért?

Madafaka: Hát. Először 1994-ben alakultunk a Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola és Gimnáziumban, mert volt egy olyan zenekar, hogy S Team SE és megirigyeltük őket, hogy felléphetnek. Aztán 2000-ben volt egy feloszlás, mert én vidékre mentem, majd 2002-ben egy újjáalakulás, mert visszajöttem Pestre. Ekkor a punk szcénát akartuk meghódítani, de nem sikerült, úgyhogy 2004-ben feloszlottunk. Aztán 2006-ban engedve az unszolásnak gondoltam egyet és újra életre keltettem a zenekart. Szereztem egy dobost meg még egy gitárost (aki aztán kilépett), hogy majd skát játszunk és az tök jó lesz.

Hogyan definiálnátok a zenéteket egy mondatban?

Madafaka: Amennyiben a jazz azt jelenti, hogy nem játszik el a zenekar egy számot kétszer ugyanúgy, akkor azt játszunk. Ha nem ezt jelenti, akkor itt az ideje, hogy újradefiniálják a szót. Mint például, hogy a Plutó se bolygó már, hanem csak törpebolygó, és ez fenekestül felforgatta az asztrológiát, mint tudományt. Ez nem egy mondat. Bocs.

Toma: „A KOC a legjobb együttes ezt most már tudhatod és a számainkból láthatod hogy az élet megy tovább”
(KOC: Én azt tudhatom)

És egy jelzős szerkezettel?

Madafaka: szocio-alter-punk (ezt valaki ránk ragasztotta)

Kivel lépnétek fel a legszívesebben?

Toma: Nelly Furtado, Paris Hilton, System Of A Down, Bunyós Pityu

És a legkevésbé?

Madafaka: Olyan nincs, csak fizessenek meg.

Toma: Valami ilyesmit akartam írni én is.

Mi volt a legszebb élmény, amit a színpadtól kaptatok?

Madafaka: Mikor az egyik koncerten a leglassabb, leglíraibb számunkra mármár lassított felvételen nézhettük végig amint egy gyerek apró darabokra tör egy széket.

Toma: Amikor koncert közben Ata (gitáros) besokallt és szám közben lement a színpadról, erre feljött egy arc a közönségből felkapta a gitárt és jammeltünk egy jót. 

Mit jelent a nevetek?

Madafaka: Namost feltételezem, hogy rövidítéssel futunk. Akkor most vicceskedhetnék, hogy Kommunikációs Centrum (itt jegyezném meg, hogy nekünk kell az a domain!!!!), egyébként Kids Of Cracatau. A Cracatau az meg egy vulkán, de nem így írják.

Hajlandók vagytok koncert utáni szexre? Egymással vagy a rajongókkal?

Madafaka: Csak a magam nevében beszélhetek, mert a Toma nősül. Igen. Nem. Attól függ. (Na ez most tök félreérthető. A zenekar természetesen nem kéttagú. Itt jegyezném meg, hogy azért válaszoltunk csak ketten a kérdésekre, mert idő hiányában gyorsan kellett cselekedni (értelemszerűen ha lett volna elég idő, akkor nem kellett volna gyorsan), és csak Tomával vagyok internetes összeköttetésben. Dani épp nyaral, Erdő dolgozik, Attilával meg nem tudom mi van, de amúgyis bonyolult lenne a telefonon érdeklődés.)

Igaz-e, hogy az új számaitok dallamosabbak, ugyanakkor keményebbek lesznek?

Madafaka: A hír igaz.

Toma: Lesznek új számaink?

Butykos, vízipipa, kémcső vagy Biblia?

Madafaka: Na ez az a típusú kérdés amit sose szerettem.

Toma: Én sem szeretem, de még érteni sem értem.

John vagy Mick?

Toma: Jim

Madafaka: Béla.

Meg akarjátok-e változtatni zenétekkel a világot?

Toma: Már túl vagyunk rajta. Amúgy is öregek vagyunk mi már az ilyenhez.

Madafaka: De nem sikerült. Az az igazság, hogy olyanok vagyunk, mint Mester Tamás. Folyamatosan megelőzzük a korunkat.