Madafakát nem törte meg a Sziget: már pénteken újabb koncerten találjuk őt, bort szorongatva. Megalomán videóklip, zavarba ejtő magyar szavak egy külfölditől és megrovás egy szigetes lánynak, olvassák!

Úgy terveztem, hogy majd összejövök a Szigeten egy lánnyal, és majd vele kortyolgatom el a San Marinóból hozott, és sajnos csak ott kapható Jolimat, ám egy lánynak sem sikerült eladnia magát nekem, pedig én lennék a világ legboldogabb embere, ha sikerülne egy olyan csodálatos barátnőt összeszednem, mint amilyennel Zebut megáldotta az ég. Komolyan mondom. Nagyon irigylem érte, és egyúttal csodálom is.

De nekem nincs ilyen szerencsém, a bor viszont nem maradhatott bontatlanul, úgyhogy megittam. Áttöltöttem egy ásványvizes flakonba, majd azzal indultam el a Blue River állóhajó felé, ahol kedvenc zenekarom (akik méltatlan módon nem szerepeltek a Szigeten), a Masszív tette tiszteletét olyan nagy nevek társaságában, mint a Mind1 vagy a Kingston Cruisers. Úgy háromnegyed kilenc tájt érkeztem meg. Ekkor még dob sem volt, persze nem voltam meglepve, hisz itt sose kezdődnek pontosan a koncertek (a nagyobb fesztiválokon kívül ez sehol nem divat). Egyedül Masszív Szasza volt már ekkor lent, de mivel épp akkor ment be a hajóba, nem tudtam kihívni, mert akkor még indokolatlan módon nem volt meg a száma. Viszont megmutattam Masszív Vicának a borom, akinek nagyon ízlett, Masszív Daninak azonban ez már túl édes.

Mind Masszív Vera, mind Masszív Dani biztosított róla, hogy fel vagyok írva a listára, és még csak véletlenül se fizessek pénzt a belépőért. Masszív Andrist kikérdeztem a számok levédésének módjáról, amit a dalainknál akarok majd kamatoztatni, mert ebben nagy zsé van. Időközben Masszív Ervin és Masszív Marci is befutott, Masszív Peti pedig jegyet árult. Itt jegyezném meg, hogy sem Masszív Vica, sem Masszív Marci nem szerepel a honlapon a tagok között. Ezen illő lenne változtatni.

Masszív Dani bátyjával, bizonyos Ricsivel, az Ikarus volt játékosával (aki ellen sokszor szurkoltam, mikor még RTK-huligán voltam, feltehetőleg még szidtam is, mint a rossz pénzt) megterveztük a Masszív első videoklipjét a Hey Hey Babyre (igazából egy bármilyen szerelmes számra, de momentán ez jut eszembe). A storyboard a következő. Szasza a Lánchíd egyik oszlopán áll, Vera a másikon. A történet szerint egymás felé sétálnak a láncon, míg középen nem találkoznak (ez lesz a katarzis), miközben két Apache helikopter kilő egy-egy levegő-levegő rakétát, amik Bessenyei Péter műrepülőt üldözik, aki azonban egy csodálatos dugóhúzó-svédcsavar kombinációval rázza le azokat. A rakéták egymásnak csapódnak. Tűzijáték. Gyönyörű. A zenekar többi tagját egy-egy Black Hawk által tartott platón képzelem el. Ez lényegesen drágább klipnek tűnik így első blikkre, mint a KOC-é, ami egy elég erős RHCP-utánérzés, csak sokkal olcsóbb.

Nagyon soknépű (ami a multinacionális magyarul) csapat gyűlt össze. Voltak olyanok is, akik egyenesen az internetről érkeztek (egy angol nyelvű társaság), amit én egyáltalán nem tudtam hová helyezni. Voltak még Németországból, Angliából, Hollandiából és Franciaországból, de még - és most nem viccelek - Mosonmagyaróvárról (!!!) is. Rendkívül jól sikerülhetett a PR tehát. Olyan 10 óra magasságába kezdett a Kingston Cruisers, amiben tudvalevő, hogy a Club Tequila Katija az énekes. Mikor meglátott, mondta, hogy ha tudja, hogy jövök akkor felír a vendéglistára. Ugyanis értem verekednek a zenekarok, hogy elnyerjék a kegyeim. Ez is teljesen érthető. Kellemesen ellötyögtem a zenéjükre, amikor Kati nem énekelt, akkor táncoltam is vele. A Kókler-feldolgozás ezúttal jó volt, mert meg se próbáltak túlzottan énekelni benne.

Utánuk el akartam menni sörért meg WC-re, de nem tudtam, mert már állt is be a Masszív. Ráadásul a Mekiszerelemmel. Ki is akadtam, hogy egy perc nyugtom nem lehet, így megkértem P. Zsófi fiatalkorú mosonmagyaróvári lakost, hogy hozzon nekem egy sört, meg akkor már magának is. P. Orsi, aki P. Zsófi nővére, ezen felbuzdulva felszólított, hogy fizessek még kétszáz forintot és akkor kijön még egy sör. Feltevését teljesen jogosnak találtam, így fizettem is, mint a katonatiszt. Ám nem bírtam tovább. Irány a WC. Ekkor szembesültem azzal, hogy valaki a piszoárba hányt. Ezt meg is jegyeztem a tagnak, aki ott volt, de nem értette (merthogy nem volt magyar), úgyhogy megismételtem neki angolul. Ekkor megkérdezte, hogy honnan jöttem, mire én mondtam, hogy magyar vagyok. Ekkor elkezdett nekem frenkizni, hogy "szíp vagy" meg "császár vagy", mire közöltem vele, hogy nem "szíp", hanem "szép". Kifele menet még hallottam, ahogy motyog magában: "szép vagy", "szép vagy".

Lemaradtam az első hangokról, de igazából nem maradtam le semmiről. Az egész koncertet áttáncoltam P. Zsófival. Fenemód szórakoztató volt. Aztán jött az est lelombozója, a Mind1, akik "vágjuk fel az ereinket jó lassan"-altert játszanak. A szövegre nem tudtam figyelni, mert épp egy életlen késsel szarakodtam. Remélem felléphetünk velük ennek ellenére is, hogy így nyilatkozom (mert hát végülis nem azt mondom, hogy szar, hisz például volt benne hegedű is, ami tök jó volt, és vitt egy ilyen magyaros motívumot is bele, ami kifejezetten tetszett), de a zene kihozta belőlem a letargiát. Ebben társra is leltem Gábor személyében, aki elmondta, hogy majd ahogy közeledek a 40-hez, akkor jön el a kánaán, mert a nők 35 éves korukban megtörnek. Innestül kezdve minden lánynak ezt mondtam. Nem arattam osztatlan sikert.

Lányok. Volt egy csaj a szigeten, aki ha nem ígérte meg minden nap kétszer, hogy itt lesz akkor egyszer se. Nem volt. Megrovom. A koncert alatt és után még jó sokat dumáltam Masszív Verával, majd táncoltam Maszív Vicával, végül a Masszív masszív részével elmentünk gyrosozni. Én itt kiszúrtam, hogy van olyan kaja is, amiben több a hús. Azt választottam. Masszív Dani irigyelt is érte. Kitaláltam, hogy ha már úgyis kell jönnöm anyámékhoz, mennyivel egyszerűbb lenne, ha már most hajnalban ide jönnék ki és meglepném őket. Felszálltam egy keresztúri közvetlen járatra ám az Örsön felkeltett a vezető, hogy már 4.45 van és 5.00-kor úgyis indul az első busz, szóval ő már ki nem visz. (Pedig hogy örültem... Amikor még fiatal voltam, az Örsről óránként indult az éjszakai, és nem egy olyan téli estét éltem át, mikor a buszvezető baszott beállni a helyére, had fagyoskodjon csak a várakozó utas. Most meg két busz is jár Keresztúrra közvetlen. Köszönjük Aba Botond. Te vagy a király.) Természetesen az 5 órás buszt átaludtam, a fél hatost viszont megcsíptem, és hatra már itthon is voltam. Apámék már ébren fogadtak.