Tegnap sétálgattam a Sziget fesztiválon, és kellemes gitárzenét kerestem, hogy jó hangulatban  megihassak egy finom frissítő italt. Sajnos személyes kedvencem, Jamie Winchester a Jamie-Robi formációból éppen nem játszott sehol, ezért kicsit elkedvetlenedve róttam a métereket  a sok vidám magyar és külföldi fiatal között. Éppen Jamie egyik számát dúdolgattam magamban, amikor furcsa érzés kerített hatalmába. Vérezni kezdtem.

Persze nem szó szerint, ugyan már, csak a bús szívem találta el egy csodálatos, ismeretlen  dallam. Tapasztalt zenekedvelőként rögtön tudtam melyik irányból jön a hang, így követni  kezdtem. Hogy-hogynem a nagyszínpadhoz jutottam, ahol egy számomra ismeretlen együttes játszott. Rögtön megfogott ez az egyszerűségében nemes, kellemes muzsika, némelyik dallam rögtön Jamie és Robi játékát juttatta eszembe, ami nagyon jó érzéssel töltött el.

A közönség nem volt túl nagy, de én nem is szeretem azt a lökdösődést és kiabálást ami a legtöbb külföldi előadó koncertjén jellemző. Ők nem is külföldiek voltak, hanem magyarok!  Az énekes egy kellemes fizimiskájú, érdekesen nagy, vörös frizurát viselő férfi, és el kell  mondanom, hogy nagyon szuggesztívnek találtam a hangját és az előadásmódját. Megkérdeztem  egy kedves, batikolt pólós lányt, hogy ki játszik a színpadon, és megtudtam, hogy ő Müller  Péter Sziámi, és az együttes bizonyára tőle kaphatta a nevét, mert azt meg Sziáminak  hívják.

Jókat bólogattam ahogy játszottak, a legtöbb számot nagyon jónak, ritmusosnak találtam. Néha még az ujjammal is pattintottam, ha kiemelkedő zenei megoldást tapasztaltam. Aztán  elkezdtem odafigyelni a szövegekre is, mert nyilvánvaló, hogy a Sziáminál a mondanivaló legalább olyan nagy szerepet tölt be, mint a szórakoztató dallamok. Hol hallani ma már olyan gondolatokat, hogy "Videoclip az életed, túl sok benne a vágás" vagy "Rádióaktív rádió, tévé, hülye tévé"?

Igaz a "Ha előrelátó csecsemő lettél volna..." kezdetű dal némelyik sorát elég erősnek találtam, de elismerem, hogy néha csak így juttathatjuk el az üzenetet a befogadóhoz. Az is nagyon tetszett, hogy Müller Péter sok szójátékot, szóképet használ, azokat nagyon szeretem. Szóval nagyon jónak találom, hogy még manapság is vannak emberek, akik fontosnak tartják, hogy megőrizzük a szellemi értékeinket, és a sok zajongás mellett legyen a jó zenének is egy kis szigete!