Végre valaki nem fél lopni a Queentől, itt van például ez a Feeling nevű zenekar (micsoda szörnyű név, így magunk közt szólva), akiknek sikerült beilleszteniük egy Bohemian Rhapsody ihlette refrént egy számukba (Never Be Lonely), de refrénben egyébként is erősek, talán bátran ki is mondhatjuk, hogy ez a lemez bizony a refrének lemeze.

A Feeling saját bevallása szerint a Scissor Sisters és a Darkness közé pozicionálja magát, amennyiben a hetvenes évek zenéjét tekintik inspirációjuk fő forrásának, és egyúttal dúdolható slágerekkkel szeretnék elárasztani a listákat.

További hatások: Beatles, Beach Boys, Supertramp, ELO, David Bowie hetvenes évekbeli munkái, korai Elton John, Pink Floyd és Queen. Impozáns lista, bár a Pink Floydot szerintem csak úgy bemondták. A hetvenes évek szoftrockjából eredeztethető a zenéjük, aminél popabb popot nehéz lenne csinálni, néhol már túlzás is a slágeresség, a nananázás, az édeskés-vidám, néhol érzelmes-megható hangvétel, de úgy sejtem, ez igencsak szándékos, persze remélem, nem gondolják teljesen komolyan.

A zenekar a francia Alpokban egy síszállóban játszott hónapokig régi popszámokat, úgyhogy állítólag sokat megtanultak a dalszerzésről, fülbemászó dolgokat biztos tudnak írni, ezt tapasztalatból tudom. A felsorolt zenekarok hatásai milliméterre bejelölhetők a zenéjükön, saját invenció nem sok, emiatt nem tudom, hogy mennyire van súlya annak, amit csinálnak, vagy inkább csak múltidéző projektről van szó. Persze úgy könnyű, ha ennél többet nem is akarnak. (Érdekes, persze egyáltan nem ide tartozó tény: a basszusgitáros Sophie Ellis-Bextor férje.)

És hogy a poszt címére is magyarázatot adjunk, tekintsék meg a lemez első klipjét, amit a zenekar első kislemezéhez készítettek, a címe Sewn, a szám hetedik helyen kezdett a brit listán.