Van egy olyan érzésünk, hogy kisebb nemzetgazdaságot lehetne építeni a Da Vinci-kód sikerét meglovagló, annak hátán felkapaszkodó, a DVK által gerjesztett zavaros ezoterikus-történelmi-kódfejtős érdeklődésből hasznot húzó kiadványokból, könyvekből, filmekből, társasjátékokból, leleplező írásokból, ilyesmikből. Oliver Mittelbach könyve is ebbe a sorba illeszkedik, Dan Brown-útikönyvről van ugyanis szó, ami Róma, London és Sevilla nevezetességeit járja végig három DB-regény szereplőinek nyomában.

Amilyen szörnyen hangzik ez, olyan szórakoztató a könyv, Herr Mittelbach ugyanis csak annyira vette komolyan a feladatot, hogy végigköveti a regények helyszíneit, terjedelmes ismeretterjesztő anyagokat közöl a látnivalókról, de nem állja meg, hogy meg ne jegyezze, ha Dan Brown hülyeséget ír, és hát elég sokszor ír hülyeséget.

Például a Mona Lisa név levezetése a regényben nettó ostobaság, tekintve hogy Leonardo (és nem da Vinci, ugye) idejében még nem volt a képnek címe, sőt olaszul még ma sem így hívják, a Tuileriák kertjébe nem lehet behajtani az öt méter magas kerítés miatt, és a Westminster-apátság káptalanterméből sem lehet rálátni a kolostorkert gyümölcsfáira (pedig Langdon professzornak innen jut eszébe az aktuális fejtörőt megoldó alma), és ezt csak úgy belelapozva gyűjtöttük, szóval van miből szemezgetni.

Plusz a szerző minden fejezethez hozzáillesztett pár oldalt, hogy mit látogatott volna meg Robert Langdon az éppen aktuális hősnővel az oldalán, ha több ideje lett volna, és nem hajszolja az író zsarnoki szeszélye újabb és újabb kalandokba. Kíváncsi lennék, van-e olyan magyar turista, aki ezzel a könyvvel a kezében nekivág Nyugat-Európa három említett városának, szerintem nincs, de mint tudjuk, útikönyvet úgyis otthon a legjobb olvasni, és ez a munka erre tökéletesen alkalmas, egy délután erejéig.