Friss a Szigetről

Videók a Szigetről

Uj "kabirbedi" Péter programajánlója

Program

Helyszín és időpont szerint



Keresés a fellépők között


A Csáp Géza az Index könyv-, zene- és ilyesmi blogja.

A Csáp Géza az Index könyv-,
zene- és ilyesmi blogja.

Kulcsszavak

afrika (5) ajánló (67) barcs (5) beleolvastunk (26) beszámoló (63) brit (28) demotop10 (11) demóverseny (41) esemény (28) fesztivál (15) fotó (5) francia (6) hiphop (4) hír (10) hülyeség (8) interjú (11) irodalom (39) ismeretterjesztő (5) japán (5) karácsony (8) képregény (8) koncert (80) könyv (154) könyvhét (4) könyvtop (6) krimi (4) lemez (5) link (12) magyar (88) metál (28) német (7) net (12) novella (7) orosz (5) pop (15) punk (8) rádió (4) regény (28) reggae (6) rock (40) sci-fi (10) ska (12) sziget (114) szigetvideó (9) tökéletes (9) történelem (24) újrakiadás (4) usa (51) üzlet (7) válogatás (10) vers (6) videó (15) zene (276)

Friss comment:com

Friss topikok

The Strokes: First Impressions of Earth

2006.03.01. 22:14 .:sz-b:.

A Strokesszal kapcsolatban állandósulni látszott a tanácstalanság, hogy akkor most jók-e vagy sem, mértékadó zenekritikusok hőköltek vissza attól, hogy állást foglaljanak, de nekünk szerencsére nem kell ilyesmivel foglalkoznunk, mivel az ösztönös zenehallgatás hívei vagyunk (ami miatt például az istenért se tudtuk megszeretni a Franz Ferdinandot, Rihannát viszont de), és így csak azt kell megfigyelnünk, hogy a szükségesnél többször betesszük-e a lejátszóba az adott lemezt. A Strokes harmadik albumával ez volt a helyzet, és ebből a szempontból tökmindegy, hogy pontosan hány százalékban (sok) másolják melyik hetvenes évekbeli rockzenekart. (De a mértékadó zenekritikusok is inkább abba az irányba kezdenek szavazni, hogy jók, sőt.)

A milliomoscsemete Julian Casablancas énekes néhol egészen kiválóan utánozza Lou Reedet, sőt a Heart in a Cage-ben még Iggy Popot is, de mi leszünk az utolsók, aki pont ezt fogják felróni neki. A lemezen persze sokkal több hatás (vagy ízlés szerint: nyúlás) felfedezhető, és a zenekar, talán a sok korábbi kritkára frappáns válaszul egészen hülye idézeteket is elhelyez a zenéjében, kezdve a Juicebox című kislemezdal Peter Gunn-témájától a Razorblade Barry Manilow-kölcsönzéséig, sőt a gitárt is leteszik a csak billentyűvel kísért Ask Me Anything-ben. A lényeg, hogy nem lett igazuk azoknak, akik a második lemezzel temetni kezdték a zenekart, mondván, hogy egytrükkös banda, akik azt az egyet már kimerítették, mi a magunk részéről mostanra elhisszük nekik ezt a New York-i artrock-életérzést vagy micsodát.

Szólj hozzá!

Címkék: zene rock

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.