Nem tudom: szerintem ízléstelen dolog fiatalon azon spekulálni, mennyi ideig fog élni az ember, betölti-e a kilencvenet, a százat. Az ember legyen nagyvonalú, amíg lehet, úgysem fogja senki számon kérni rajta. Amikor meg már a vég közelít, valószínűleg nem lesz energiája self-help könyveket olvasni, ha még tud olvasni. Ezt a fajta hozzáállást a könyv a Százévesen Egészségben című könyv a „ma oly divatos cinizmus” kategóriájában tartaná számon. Sebaj, én meg ezt a könyvet a beteges segíteni akarás vezérelte olvasó-untatás kategóriájában tartom számon.

A bevezető legszórakoztatóbb része az öregeknek szóló gúnyos ajándékok részletezése. Én nem is tudtam, hogy ezek vannak: „…mint az ötvenedik születésnapra való Koporsódoboz, amely darált szilvát és egy-egy döntést segítő kockát tartalmaz a napi tevékenységekhez (hatalmas dobókocka, az oldalán ’szunyóka’, ’tévé’, ’vásárlás’ és hasonló feliratokkal). A hatvanadikra szóló ajándék „egész életre elég” óvszert tartalmaz (egyet), habfürdőt (konzervbab) és ’vén fasz’ feliratú partikalapot. Babbal alázni, ezt nem is értem!

De a frappáns alázáson kívül más szempontból is foglalkozunk az öregséggel. Végigvesszük azokat a helyeket, ahol az emberek a legtovább élnek, például Abháziát, és a Vilcabamba völgyet. Megtudjuk, hogy a világ legidősebb embere, a 168 éves Miszlimov, Abháziából. 110 évesen még házasodott. Ezek olyan eléggé megsaccolható információk már a cím hallatán is, nem?

Az igazi titkot azonban dőlt betűvel szedve már a bevezető elárulja: a lényeg, hogy mit tartunk az öregedésről. Aki a ma oly divatos cinizmussal úgy képzeli, hogy biztos szar lesz, beteg lesz és magányos, az minden bizonnyal tényleg nyomorultul végzi, de egy olyan világban, ahol tisztelik az öregeket, az öregkor napfényes kilátásokat is nyújthat. Ennyit végül is már ma megtehetünk: gondoljunk el egy tavacskát valahol az esőerdő szélén, benne színes halacskákkal, mellé egy rakat szakadt, szaladgáló unokát, és a közepébe magunkat, amint piros papayazsírral kenegetjük egy beavatásra váró húszéves leányka orcáját, miközben körülöttünk az alkonyi vízben ezernyi gyertya úszkál kis kókuszhajócskákon, a partról szívszaggató dallamot dúdolnak a falubeliek, és így tovább. Nekem ilyen lesz, viszlát.

John Robbins: Százévesen egészségben
Fordította: Csatári Ferenc
Partvonal Kiadó, Budapest, 2006