Az élet banális dolgairól írni mindig is a költészet speciálisan elszigetelt bugyraiba tartozott. Megannyi meg nem értett zseni írhatott már verset fülpiszkálásról, sorban állásról, esetleg fűnyírásról. A Flying Backwards zenekar pont a fogszabályzás borzalmait zenésítette meg, jó alaposan körüljárva a témát, és a Sophie Marceau óta klasszikussá vált csókolózós klisét sem felejtik el megemlíteni. A témában nem vagyok túlzottan érintett, hiszen maximum egy műfogsorhordás gyötrelmeiről írt zenével tudnék azonosulni.

Hallgassa meg őket!

A viszonylag igényes produkció erősen hozza az amerikai skater-punk vonalat, ami abban különbözik a rendes punktól, hogy a deszkásoknak csak a térde a koszos, a sima punkoknak viszont mindenük ragad a mocsoktól. Ezek a srácok kifejezetten rendezett külsővel bírnak, és leginkább egy depis matekszakkörre hasonlítanak a kép alapján. A telematricázott basszusgitár már-már a vagányság irányába lökné az imázsukat, de a lábszár közepéig felhúzott zokni rövidnadrággal kombinálva mindenképpen visszarántja őket a „tesiből felmentett nyápic”-kategóriába.

Mikor/hol alakultatok és miért? Kikből áll a zenekar?

Inkább mennyiért: a zenekar ugyanis kifejezetten pénzkeresésre alakult. Feltett szándékunk, hogy apróért eladjuk a lelkünket is, különböző magazinok címlapfotóival gennyesre keressük magunkat, és egy popfesztiválon a Hooligans elõtt játszhassunk, majd kidobjuk az ingünket a visítozó tinilányoknak. Az egész végén pedig mutatnánk egy fakkjút, és a Hooligans erősítőit, sőt, a tagjait is kidobnánk a tinilányoknak.

A zenekar 2003 elején alakult, Budapesten, amikor három fiatal hobbialkoholista (Dani-bgitár,ének; Zsombor-gitár; FViktor-gitár) talált egy dobost (MViktor), majd rövid időn belül egy trombitást (Greg). Innentõl az erõltetett komolytalanság elleni harcot tûzték a zászlójukra, és Budapesttõl Nyírbátoron át Pécsig sok helyen küzdöttek az olyan zenekarok ellen, akik 40 évesen is a maszturbálásról írnak számokat.

Hogyan definiálnátok a zenéteket egy mondatban?

Dallamos, húzós, ska betétekkel és fúvóssal tarkított poppunkot játszunk, ami (ellentétben a műfaj többi versenyzőjével) nem arról szól, hogy hogyan hagyott el minket a barátnőnk.

És egy jelzős szerkezettel?

Ska-punk-powerpop-Budapest.

Kivel lépnétek fel a legszívesebben?

Mégegyszer: Boogie Mamma, Yellow Spots, Urbán Folklór, Norm
Elõször: NOFX, Seeed, Christina Aguilera

És a legkevésbé?

Fm3.

Mi volt a legszebb élmény, amit a színpadtól kaptatok?

Egy láda sör, és egy csomó mattrészeg ember amint azt éneklik, hogy "sohasem lesz fogszabályzóm".

Mit jelent a nevetek?

Hátrafelé szállni, angolul. Igazából nem nagyon tudnánk belemagyarázni semmilyen mélyebb jelentést.

Hajlandók vagytok koncert utáni szexre? Egymással vagy a rajongókkal?

Pár koncertünk után hajlandóak lettünk volna, de csak fiú grupik jelentkeztek, az meg nem jó nekünk annyira. Szóval a válaszok sorban: igen, nem egymással, igen.

Igaz-e, hogy az új számaitok dallamosabbak, ugyanakkor keményebbek lesznek?

Az új számainkban próbáltunk visszatérni a gyökereinkhez, és egy rockos, ugyanakkor roppant trendi és alternatív világnézeteket tükröző albumot sikerült összehoznunk. Az egész csak úgy lett hirtelen, mi is csodálkoztunk, és még azt üzennénk a rajongóknak, hogy rockmetál forevörpánk, és vegyétek meg a cédét és a dévédét, és akkor adunk hozzá ingyen hajcsatot is.

Butykos, vízipipa, kémcső vagy Biblia?

Ha van butykos és vízipipa, nem tudom elképzelni, mit tudnánk csinálni egy kémcsõvel és egy Bibliával...

John vagy Mick?

John, egyértelműen. Sosem értettük azokat, akik Mick, és a tinilány rajongóinkat megnyugtatjuk, hogy a zenénkben ez sohasem fog megjelenni.

Meg akarjátok-e változtatni zenétekkel a világot?

Nem. A zenénkkel az anyagi helyzetünket szeretnénk megváltoztatni.