A következő sztoriért köszönet Capture nevű olvasónknak és Lóránt Attila fotográfusnak. Visszavonták az új Leslie L. Lawrence-regényt, a National Geographic jogászai ragaszkodnak a kötetek bezúzásához. Cirka 70000 példány lett oda egy borító és a jó magyar igénytelenség miatt. Ugyanis a borítót díszítő blikkfangos festmény sima lopás, mégpedig nem is akárhonnan: egy frissen megjelent, NatGeo által kiadott, Indiánok az Amazonas mentén és az Andokban címet viselő könyvből.
A mestermunka és eredetije itt a bal képre kattintva megcsodálható.
A sztorinak ezernyi szépsége van. A borító festője, Boros Attila azért nyúlta le magabiztosan a fényképet, mert azt hitte, a fotó gazdája úgysem magyar, nem fog szemet szúrni senkinek, külföldi képnek meg nincs gazdája. Ám valójában a fotók olyannyira magyarok, hogy ez az első NatGeo-könyv, amelynek fotósa és írója magyar! Lóránt Attiláról van szó, aki nem csak a fotósok, hanem a kulturantropológusok körében is elismert fotográfus, kutató, és természetesen a fényképeket nem a Disneylandbe leszaladva készítette, ugyanis nem kevés időt töltött a dél-amerikai indiánok kutatásával. Vagyis ott áll bazi nagy betűkkel a könyv címlapján, hogy „írta és fényképezte Lóránt Attila”, ami elég magyaros név, de lehet, hogy Boros Attila eleve azt feltételezte, hogy mindenki más is kölcsönanyagokból dolgozik.
Érthető, hogy Boros Attila nem utazott el Venezuelába indiánportrékat, meg tájképeket rajzolni, nyilván valamilyen fotót kellett felhasználnia. De ha jól megnézzük a képeket, akkor az a röhejes, hogy Boros Attila semmit nem változtatott a fotókon, csak a fúvócsöves indián mögé dobott egy villámot, meg egy kígyót, de a rutinmunkának számító háttér megfestéséhez sem használta a fantáziáját, még az őserdő eredetije is Lóránt könyvéből való, szinte minden levél egy az egyben át lett kopírozva.
Hogy szép kerek legyen a poénos sztori, tegyük hozzá, hogy Lőrincz L. László akárhol is bukkan föl a médiában, mindig hangoztatja, hogy kényes a könyvei hitelességére. Nos, a regény Venezuelában játszódik, a lemásolt fotók pedig Brazília déli részén, Mato Grosso vidékén készültek egy kamajura indiánról. Tegyük hozzá, Lőrincz L. László vélhetőleg csak a regény tartalmi részéért felel, a külcsínért nem.
Végső tanulságként beszélhetnénk sokat a hazai könyvkiadás igénytelenségéről, meg hasonlókról, de van ennél egy ijesztőbb dolog is. Magyarországon az ilyen plágiumok mindennaposak, bárki megcsinálhat bármit, nem kell fizetni jogdíjat, tiszteletdíjat, ha a lúzer, vagy már idős alkotó elkezd pattogni, akkor hosszú perre visszük a dolgot, és majd tíz év múlva kiszúrjuk a szemét pár ezressel. Lóránt Attilának is csak annyi a mázlija, hogy ott állnak mögötte washingtoni székhelyű NatGeo igen határozott csillagrombolói, akik nem szoktak tréfálkozni ilyen ügyekben, és megvédik a szerzőiket.
Az utolsó 100 komment: