Garaczi írásait mindig is egy nagyon határozott és egyedi látásmód jellemezte, középpontjában a látásmód tulajdonosával, aki nyilván Garaczi maga, és ez a Garaczi tizenöt évvel ezelőtt a legdurvább elszállós szövegeket írta: átgázolva ízlésen és értelmen, savas kisugárzású punk-prózát írt. Aztán az elmúlt években fejben visszatért a gyerekkorba, a tragédia feloldódott az iróniában, Kádár-kori pasztellek következtek, majd ott is elbátortalanodott, elvesztette a varázsát, végül ideggyógyintézetbe került, és a Metaxában a nővér ráparancsolt, hogy írjon egyes szám harmadik személyben, és hívja magát valami hülye néven, Félix, Róbert. Csak ez kellett neki, Félix meg is fogadta, így végre lett egy valódi fikciós karakterünk, és valahogy megszűnünk mögötte Félixet keresni, ami felszabadulás. Érződik a szövegen is: most, hogy jól működik az én-eltávolító prózai masina, a szerző eleresztheti magát, pepecselhet a részleteken, és dolgozhat a szövegen, akár egy szobron, hosszan, élvezettel.

Felkészítettek rá, hogy Garaczi az új könyvében magára talált, és tényleg: Garaczi rátalált egy hangra, ami egyszerre akaratos, anarchista és absztrakt, töredékes miközben végtelenül plasztikus. Végig extázisban vizualizálunk, a jelenségek túl erősek, mintha mind bevettünk volna valamit.

Pedig a szöveg már nem új. A szerző 2000-ben az Origo és a Magvető Kiadó online irodalmi pályázatán megosztott első díjat nyert vele, de még egy kicsit dolgozni akart rajta. Ez öt évig tartott, nagyon ki is van dolgozva: pörgős, szélfútta, de a mondatok ülnek, sehol semmi bizonytalanság, igazi szélesvásznú mozi, dogma-vágással.

Mert azt azért nem szabad elhallgatni, hogy ez nem Hemingway, Gárdonyi, vagy Ken Folett. Ehhez kell egy kis olvasói gyakorlat, sőt nem árt némi Garaczi-olvasási gyakorlat is. Le kell mondani a nagybetű, az alany, az állítmány, a pont hamis biztonságáról, de azért nem kell berezelni, mert a szöveg szép és bonyolult gépezet, ha nincs is rajta play meg stop gomb, az olvasó kezeli. Úgyhogy lehet kombinálni, hogy ki kicsoda, és miért megy hová, mert biztosak lehetünk benne, hogy végül összeáll a kép.

Garaczi László: Metaxa
Magvető, 2006 Budapest
2290 Ft