Friss a Szigetről

Videók a Szigetről

Uj "kabirbedi" Péter programajánlója

Program

Helyszín és időpont szerint



Keresés a fellépők között


A Csáp Géza az Index könyv-, zene- és ilyesmi blogja.

A Csáp Géza az Index könyv-,
zene- és ilyesmi blogja.

Kulcsszavak

afrika (5) ajánló (67) barcs (5) beleolvastunk (26) beszámoló (63) brit (28) demotop10 (11) demóverseny (41) esemény (28) fesztivál (15) fotó (5) francia (6) hiphop (4) hír (10) hülyeség (8) interjú (11) irodalom (39) ismeretterjesztő (5) japán (5) karácsony (8) képregény (8) koncert (80) könyv (154) könyvhét (4) könyvtop (6) krimi (4) lemez (5) link (12) magyar (88) metál (28) német (7) net (12) novella (7) orosz (5) pop (15) punk (8) rádió (4) regény (28) reggae (6) rock (40) sci-fi (10) ska (12) sziget (114) szigetvideó (9) tökéletes (9) történelem (24) újrakiadás (4) usa (51) üzlet (7) válogatás (10) vers (6) videó (15) zene (276)

Friss comment:com

Friss topikok

Tejszínhabos párnacsata

2006.11.13. 12:08 vd

Mindig úgy voltam a Basement Jaxx-szel, hogy nem rossz, de annyira sok dolog történik, hogy inkább elpirulva hazamegyek. Olyan, mint az az arc, aki a bulin már az elején részeg, és kicsit kellemetlen, hogy folyton ölelget, de mégsem utasíthatod vissza, mert meghívott egy sörre. Tény, hogy a zenekar semmilyen szinten nem követi a trendi minimalizmust, sőt, mindig is ordítva lengette a zenei maximalizmus zászlóját.

Ez az új album is egy krézi-káosz rádióműsor, latin, soul és r’n’b hatásokkal, country-bendzsókkal és néha szlávos rézfúvósokkal. Igazából értelmetlen műfajokat említeni egy ilyen főzelék esetében, hiszen a kilencvenes években a Basement Jaxx pont azzal tűnt fel, hogy (többek szerint) jól seggbe kúrta az akkoriban épp dögunalmas house-t. Most is úgy kell meghallgatni ezt az albumot, hogy ez egy Basement Jaxx-album, vagyis csak a saját műfaján belül értékelhető. Ezt kb. úgy értem, ahogy mondjuk a Lost Highway egy David Linch-film, nem pedig egy esti krimi a TV-ben, és ahhoz képest mondjuk, hogy jó vagy rossz.

Én amúgy utálom a latinos r’n’b-t, de ez az album valahol meg tud fogni. Annyira csurig van pakolva mindennel, miközben hagy időt nézelődni is, hogy úgy elvagyok vele. A Jaxx-albumok mindig pattanásig feszült habos torták voltak, ahol percenként voltunk pofán dobva valami színes krémmel, ez a mostani viszont kicsit visszafogottabbnak tűnik, ami nekem személy szerint jobban bejön. Lehet, hogy öreg pöcs vagyok, de nekem az ilyen túlzottan intenzív sikítozástól csak a hasam fájdul meg, a Crazy Itch Radio viszont teljesen hallgatható album, és még a borítója is nagyon jól néz ki.

A múltkor egy este beraktam a cd-t, amikor átjöttek hozzám páran, és mindenki fintorogva nézett rám, "melyikőtök fingott?"-arcot vágva. Ma délután viszont újra meghallgattam, és kifejezetten feldobta az ebéd utáni fásult punnyadást, ezért talán egyszemélyes hallgatáshoz ajánlanám, országúti vezetéshez, esetleg szexhez. Ha trendi sznob haverokat hívunk át, ahhoz talán túl nagy benne a zsizsegés, és félő, hogy valaki lever valamit.

2 komment

Címkék: zene ajánló brit lemez

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Märton Hellstörm · http://thekillingscreens.com 2006.11.13. 21:06:36

hát, őszintén szólva, én a rock'n'roll-on túl meglehetősen bizonytalanul mozgok - már, ami az objektív vélemény-nyilvánítást illeti (meg amúgyis... "my lifestyle determines my dance style") - de, hogy a borítója nem néz ki jól, az biztos...

Lupo 2006.11.15. 09:30:36

Szerintem is az eddigi legrandább borító!
A trendi sznobokról meg csak annyit, hogy ha ez nekik sz*r, akkor nem tudják mi a trendi.
Tulajdonképpen csak az első album(Remedy) teccett igazán, de az nagyon.