Ez az album még akkor jelent meg, amikor Axl nem hitte magáról, hogy ő a megváltó, és Steven Adler is meg volt arról győződve, hogy nincs annyi hernyó a földön, amitől ő fejre nem állna. 1987-et írunk, az Aerosmith a Permanent Vacationnel, a Whitesnake az 1987-tel támad, a Def Leppard Hysteriája is ekkor jelent meg, szóval nem volt egy szar év a rockzene rajongóinak. Miért őrült mégis meg mindenki egy noname kaliforniai zenekar hallatán, melyről csak annyit tudtak, hogy rohadt jó koncerteket nyomnak, és annyit isznak, amire a Videó presszó törzsvendégei is elismerően bólintanak?

A történeti hűség kedvéért azért jegyezzük fel, hogy az anyag a megjelenés évében mindössze 500 000 példányban fogyott el, egy viszonylag szűk körön kívül nem sokan ismerték a zenekar nevét, és tulajdonképpen annak az MTV-nek köszönhető a siker nagy része, melyet annyira szeretett Axl ostorozni a későbbiekben.

Jelen állás szerint 15 millió eladott példány felett járunk, ezzel az egyik legnagyobb példányszámban eladott rocklemez lett (jó, a Back in Black 40 miska felett teljesített, de akkor is), és ha belegondolunk, hogy a Dude Looks Like a Lady és az Is This Love évében ők már a Mr. Brownstone-nál tartottak, valahol értehető is a siker.

Jó kis anyag ez, a felütése szenzációs, Welcome to the Jungle ugye, és milyet szól már? A szövegek az egészen primitívtől (It's So Easy) a kocsisborhoz írt ódán át (Nightrain) egy generációs himnuszig terjednek (Paradise City), a zene igazi feszes kis rock 'n' roll, nemhiába mondta Lemmy róluk, hogy kurva tehetségesek, neki pedig ezt készséggel elhisszük. A már említett heorinista dobos mellett Duff McKagan basszer hozta az alapokat, Izzy ritmusgitározott, elől pedig a két frontember, Slash és Axl, a hagyományos gityós-énekes páros (lásd még Jagger és Richards, Plant és Page, Perry és Tyler stb.) feladata volt a közönség mozgatása, tették is a dolgukat böcsülettel. A 12 nóta közül talán az Anything Goes az, ami egy kicsit kilóg, senkinek nem hiányzott volna, ha lehagyják, a többi mind nagyszerű rocknóta, melyek még 2006-ban is megállják a helyüket.

A mellékelt borító egyébként egy első verzió volt, az MTV kérésére kellett a "fekete alapon kereszten öt koponya"-stílre cserélni, mert nem fért be a zenetévé profiljába egy ilyen erőszakos festmény, bezzeg azóta még Cradle of Filth-et is játszanak, de azt hiszem, ezt hívják haladásnak vagy minek. A Welcome... egyébként a bemutatóját követő (hajnali 2 órára tették a nagyokosok) 24 órában az MTV legtöbbet kért klipjévé vált.