A Boozoo Bajou eddigi tevékenységét hunyorogva hallgatva arra a következtetésre jutottam, hogy a Juke Joint II egy tökéletes lemez lesz, olyan mint a Leftfield 95-ös Leftismje, vagy a Kruderéktől a K&D Sessions, vagy teszem azt Moby 99-es Play-je. Hogy olyan lesz, amihez már nem lesz mit hozzátenni, egyszerre egyéni és általános, érett és kiforrott. Az az igazság, hogy tévedtem, pedig ezt olyan szépen elgondoltam. A BB második remixlemeze a Juke Joint II elsőre viszonylag sokrétű, széttartó hangzású, és ahelyett, hogy összegezné az eddigi Boozoo Bajou erényeket, inkább új irányokba kacsintgat.

Az erősen déli-blúzos ihletettségű lemezük, a nemrégiben kijött Dust My Broom persze felkészít erre valamennyire. A Juke Joint egyébként afféle züllött blueskocsmát jelent, amit csak fekák látogatnak, és egész nap isznak, csettegetnek, trombitálnak és tépik a gitárt. Itt is megvan a blúzos zsibbadás, és a tipikus Boozoo-s lüktetéssel sincs gond. A pszichedelikus erő azonban mintha hiányozna. Boozooék kényelmesen utazgatnak zeneileg a Mississippitől Finnországon át Etiópiáig. Közben talán kicsit túl sokat mosolyognak, és vidáman elkavargatnak a fekete soul mézes-mázos közhelyeiben, amitől nekem konkrétan borsódzik a hátam, és noha vannak rajta izgalmas pillanatok, az összhangzás javíthatatlanul easy-listeninges, matt-fényű, gazdag műbőr cucc. Nem találom a helyem benne.

Boozoo Bajou: Juke Joint II
K7/Neon Music