A minap irodalomfinanszírozás-történetet író díjkiosztó zajlott Budapesten, a magyar irodalmi élet egyik legnagyvonalúbb mecénása, Böszörményi Zoltán – maga is író - osztott egy kis pénzt a magyar irodalom számunkra tökéletesen ismeretlen szereplőinek. Nagy Gecbi azonban belelát a lapokba, és azt is tudni véli, hogy a díjazottak valóban léteznek. Nagy Gecbi posztja következik.

Böszörményi Zoltán olyan egyéniség, akire az irodalomnak nyilvánvalóan szüksége van, hiszen rendkívül sokoldalú: ha kell, kiváló nagycsoportos versekkel vagy utolérhetetlenül érdektelen regénnyel, máskor egyszerűen csak megható képzavarokkal kápráztatja el közönségét. Azonnal a szívünkbe zártuk, amikor mérhetetlen szerényéggel a Vanda örök című remekművét mindössze az utóbbi tíz év legjobb regényének nevezte, holott mindnyájan tudtuk, hogy ez mérföldkő a magyar irodalom történetében, ahhoz a mérföldkőhöz hasonlatos, melyet Villonék Ördögfingnak neveztek.

Most újabb oldaláról ismerhettük meg: kiderült, hogy tehetséges pénzosztó is. Szeptember 8-án az Alexandra könyvesházban akkora összeget osztott ki, hogy Szalacsi Sándor órákig küszködne a nulláival. A negyvenezer dollárosnak hirdetett – de valójában ennél legalább két ronggyal vastagabb – regénypályázat díjátadása rendbontás és öngyilkosságok nélkül zajlott, mindössze egyszer kiáltottak orvosért. Úgy tűnt, Böszörményi a legboldogabb, hogy megszabadulhat a pénzétől. Csak sajnálni tudjuk, hogy regény helyett nem egy Géza-pályázatot írt ki.

Ami a díjazottakat illeti, többségük olyan író, akiről eddig nem hallottunk, és valószínűleg ezután sem fogunk. Ám nincs okunk kételkedni a zsűri helyes döntésében, hiszen minden bizonnyal Böszörményi által elismert szakmai bizottságról van szó, és ez nekünk elég. Viszkető csápokkal várjuk a nyertes pályaművek megjelenését. Az első helyezett, Sigmond István, 20 000 dollárt vihetett haza. Ő kolozsvári író, művei olyanok, mintha a kései Camus és a korai Darvasi László prózájának görcsös egymásba rándulásából születtek volna. Igaz, hogy ez a fajta próza a hetvenes évek után már kiment a divatból, de róla legalább lehet tudni, hogy jól ír.

A többiek is írók.
Ezzel természetesen csak azt akarom mondani, hogy jó helyre kerül a pénz. De ha már e kedves mecénás imád a zsebébe nyúlni, javasoljuk, hogy a legközelebbi pályázat a Leglángolóbb kritika a Vanda örökről címet viselje. Igaz, belekukkantva az eddigi kritikák némelyikébe, az embernek az az érzése támad, hogy már volt egy ilyen pályázat, csak lekéstünk róla. Sebaj, fordítói még biztosan nem volt, így a Böszörményi összes műveinek irodalmira fordítása pályázaton még jó eséllyel indulhatunk.