„A világzene az, amikor legalább nyolcan vannak a színpadon” – zárta le ellenmondást nem tűrő hangon a már órák óta húzódó műfaji vitát, és közben langymeleg büszkeség öntötte el, amiért az elfogyasztott, nem csekély mennyiségű ágyas pálinka ellenére ilyen kristálytiszta érvekkel szorította sarokba ellenfelét.

„Most már aztán ne okoskodjál itt, baszdmeg” – tette azért hozzá a biztonság kedvéért.

Odafent, a színpadon éppen az Afro Celt Sound System ugrált nagy lelkesedéssel, fekete-afrikai és ír dallamokat egymás mellé csavarva. A zenekar tagjai valamiért azt gondolják, hogy a kelták Afrikából jöttek, így hát mi sem természetesebb nekik, mint hogy a törzsi dallamokat övezzék a dublini kocsmazenével.

„Mintha egy korsó Guinness mellé…”- jutott eszébe, de sehogy sem tudta befejezni a gondolatmenetet, mert még az elfogyasztott, nem csekély mennyiségű ágyas pálinka ellenére sem jutott eszébe, hogy milyen égetett szeszt isznak Afrikában.

Mindez persze nem zavarta az Afro Celt Sound System egyre vadabbul ugráló tagjait, a színpadon egy newschool rappernek öltözött feka kipróbált vagy fél tucat autentikus afrikai pengetős hangszert, majd belefulladt a Whisky in the Jar átiratába. Fekete írek és fehér négerek táncoltak a színpadon, odalent pedig még a szabolcsi punkok is nagyon multikultinak érezték magukat.

„Az igaz zene nem csak ritmus és dallam, hanem lélek is” – jelentette ki ismét ellentmondást nem tűrő hangon, majd csak úgy mellékesen ráesett egy vadul ringatózó bölcsészlányra.

„Húzz anyádba!” – mondta szelíden a bölcsészlány, és továbbrázta a csípőjét.