Hétfőn éjjel megvolt a Sziget első, Tarlós István óbudai polgármesternek köszönhetően már eseményszámba menő eseménye, a hangmérés, amin természetesen az Önök serény blogja is képviseltette magát, bár a korábbi években oly lelkesen mérő polgármester, talán aktuálpolitikai megfontolásokból, nem volt jelen. Helyette két alpolgármester jött: Dr. Pető György az MSZP, és Bús Balázs a Fidesz színeiben.

Találkozó este tízkor az óbudai Fő téren, a polgármesteri hivatal előtt, fontos információkkal, például hogy működik egy zöld szám, amit föl lehet hívni, ha a lakos zavaró zajokat vél kiszűrődni a Szigetről (közszolgálatilag idemásoljuk: 80-204-174), hogy járőrök ügyelnek majd a Duna két oldalán, fülelve, hogy nem hangos-e a zene, vagy hogy a www.ujpest.hu címen folyamatosan figyelemmel lehet majd kísérni egy zajmonitor adatait, amit az Aradi utca 7. kilencedik emeletén helyeztek el.

Még megcsodálhatjuk a zajmérő berendezéseket (kis doboz kijelzővel és kiálló mikrofonnal), majd elindulunk az első helyszínre. Rövid, autós üldözésnek induló, majd méltóságteljes konvojjá alakuló menetben megérkezünk a Nánási út és a Vitorla utca sarkára, ami nagyjából ötszáz méterre lehet a Szigettől. Miközben a lakótelepi házak által három oldalról körbefogott kutyafuttató közepére lépdelünk a kvázi töksötétben, Gerendai Károly elmondja, hogy a mérési helyeket aszerint választották ki, hogy évekkel ezelőtt, "amikor a balhé volt", honnan jött a legtöbb panasz.

Megállunk a tér közepén, "a hangbrigád beállt" - hangzik el, úgyhogy a tévékamerák fényében megkezdődhet a mérés. Értelemszerűen az éjszaka is működő helyszíneket tesztelik, mondja Gerendai, a nagyszínpadok természetesen kihallatszanak, de azok 11 után már úgysem szólnak.

"Induljon a metál!" - így a mérést vezető úr.

Indul, semmit nem hallunk, csak amikor a rádióba beadják, mi is szól a helyszínen. A mérő 40 és 60 decibel környékén ingadozik, magasabb értéket akkor mutat, ha beszél valaki. A szakember elmondja, hogy itt olyan 45 decibel körül van a megengedett, forgalomból és egyebekből adódó éjszakai zajszint, ha csöndben vagyunk, ekörül mér a műszer is.

"Bahia!"

Semmi.

"Wan2!"

Semmi.

"Aréna, aréna, partiaréna!"

Semmi.

"Keresem a romát, a romát!"

Reccsen a walkie-talkie: "Itt nincs semmi."

Várunk.

"A romát kérjük!"

Wt.: "Itt nincs semmi, áram sincs."

Csalódott szájhúzás: "Északi oldalon mi van még?"

"Az Afrika-színpad."

"Ott még éhség is van" - süt el egy szociálisan érzékeny tréfát a sötétben valaki a prominensek közül.

Eddig nem hallottunk semmit, szóval akkor menjen az összes helyszín egyszerre. Feszülten hallgatózunk, egyszercsak tisztán kivehető dufta-dufta zendül az éjszakában, de csak egy autó érkezik túlfejlett mélynyomóval és humorérzékkel a Nánási úton.

A szakemberek rövid szakvéleményt adnak, miszerint itt erőteljes a közlekedési alapzajszint, de zene nem állapítható meg (furcsa mondat, igen, de ezt jegyeztük föl). A tévések még elkapják a füvön az alpolgármestereket, mind a kettőt a kiegyensúlyozottság jegyében, ahogy Gerendai tanácsolta, ők elégedetten, a lakosságot megnyugtató módon nyilatkoznak, mi elégedetten, megnyugodva távozunk.